"A nők nem olvashatnak híreket. Gileád vagy a valóság?" Így szól A szolgálólány meséjének beharangozója, ami ennek a blogposztnak a születését inspirálta.
Hogy miért foglalkozik ezzel a témával egy, az eszperantóról szóló blog?
Azért, mert ugyan nem vesszük észre (hiszen azok, akik ebben a szituációban vannak, nem férnek hozzá az információhoz, amiből felmérhetnék, hogy milyen helyzetben vannak), de hasonló kiszolgáltatottságban él ma a magyarok 58%-a, s a világon az emberek óriási nagy része. Ugyanis manapság, a nyelvtudás hiánya miatt, azok a hírek, információk, amikhez hozzáférhetünk, igencsak korlátozottak.
Van megoldás erre?
Fordítóprogramok
Tökéletes megoldás lenne, ha létezne egy Bábel-hal, mint a Galaxis útikalauz stopposoknak-ban, amit csak a fülünkbe raknánk, s máris megérthetnénk amit mondanak nekünk, bármilyen nyelven. Valami ilyesmivel próbálkozik a Google fordítója is, sajnos inkább kevesebb, mint több sikerrel. Ugyanis bármit lefordít nekünk, s meg is értjük a magyar szöveget, de sajnos gyakran a szöveg értelme más lesz, mint az eredeti verzióban. A fordítóknak jó segítség lehet, de annak, aki az adott két nyelven nem tud felsőfok feletti szinten, inkább félrevezető, mint hasznos a hírek megértésében.
A probléma azért mutatkozik megoldhatatlannak, mert a különböző nyelvek finomságait nagyon nehéz, sőt, szinte lehetetlen automatikusan átültetni egy másik nyelvbe, pláne, mert ahhoz a kontextust, kultúrát is ismerni kell(ene).
Tanuljon meg mindenki egy nemzeti nyelven, s azt használjuk kommunikációra
Ez is egy jó ötlet, hiszen akkor nem kellene a fordítóprogramokkal bíbelődni. S pont ezt az utat próbálják már 1945 óta Nyugat-Európában, s 1990 óta Magyarországon is az angollal. A "sikert" látjuk. Még a legsikeresebb hollandoknál is, akiknek a nyelvük igencsak hasonlít az angolra, csak 90%-uk érti többé-kevésbé az angolt, de híreket megérteni, feldolgozni ennél sokkal kevesebben tudnak. Azaz még náluk is alsó hangon a népesség legalább 10%-a, de ennek valószínűleg a többszöröse van "szolgálólány" helyzetben, hiszen nem fér hozzá a nem lefordított hírekhez, információkhoz.
Tehát Nyugat-Európában már több, mint 75 éve próbálják ezt a módszert, a siker még mindig várat magára, s közben generációk nőnek fel úgy, hogy nincs teljeskörű hozzáférésük a hírekhez, információhoz, hiába töltöttek éveket, néha évtizedeket azzal, hogy próbáltak hozzáférést szereni (azaz nyelvet tanulni). Szerintem lassan kijelenthetjük, hogy ez az ötlet és próbálkozás nem járt sikerrel.
Aki nem tudja megtanulni egy másik nemzet nyelvét, az magára vessen?
Vannak köztünk, akiknek a nyelvtanulás könnyen megy, akik középfokon, sőt, akár felsőfokon is meg tudnak tanulni egy idegen nyelven még iskola alatt, tehát lehetne azt mondani, hogy a többiek is igyekezhetnének jobban. Csakhogy tudjuk, hogy a népesség nagy részének nem megy ez olyan könnyen, illetve a felsőfokú nyelvtudás sem elég, hogy az ember a nüanszokat is rendesen megértse.
Tehát a kérdés: jogunk van limitálni az információhoz való hozzáférésüket, ha van más megoldás? Vagy ha nincs tehetséged a nyelvekhez, akkor ne is akarj olvasni cikkeket természettudományos felfedezésekről? Ne is akard megérteni elsőkézből, hogy hogy működik pl. a vakcina, s hasonlók? Ne is akarj igazán utánajárni, hogy mi hogy történt?
Erre nekem egyértelmű a válaszom: ha van más mód, nincs jogunk korlátozni embertársaink információhoz való hozzáférését.
Az eszperantó haszna az egyenjogúsításban
Mivel az eszperantót sokkal gyorsabban meg lehet tanulni, mint a nemzeti nyelveket, s mivel nincs egy adott nép, akinek a kultúrköre meghatározná, így az eszperantót használva a népesség sokkal nagyobb részének lehetne közvetlen hozzáférése a hírekhez, információkhoz, mint manapság. Ezért az eszperantó használata a nemzetközi kommunikációban sokat segíthetne az emberek felszabadításában, hogy ne csak mások tolmácsolásában, hanem első kézből ismerhessék meg a világ eseményeit, s alakíthassanak ki róluk saját véleményt.
