József Attila

Fordította: Én, Alias Eszperantó

Nem én kiáltok

Ne mi krias

Nem én kiáltok, a föld dübörög,
Vigyázz, vigyázz, mert megőrült a sátán,
Lapulj a források tiszta fenekére,
Símulj az üveglapba,
Rejtőzz a gyémántok fénye mögé,
Kövek alatt a bogarak közé,
Ó, rejtsd el magad a frissen sült kenyérben,
Te szegény, szegény.
Friss záporokkal szivárogj a földbe -
Hiába fürösztöd önmagadban,
Csak másban moshatod meg arcodat.
Légy egy fűszálon a pici él
S nagyobb leszel a világ tengelyénél.
Ó, gépek, madarak, lombok, csillagok!
Meddő anyánk gyerekért könyörög.
Barátom, drága, szerelmes barátom,
Akár borzalmas, akár nagyszerű,
Nem én kiáltok, a föld dübörög.

Ne mi krias, la tero bruadas,
Atentu, atentu, la Satano frenezas,
Kuŝu sur la pura fundo de fontoj,
Glatiĝu en la glasplankon,
Kaŝu vin per la lumo de diamantoj,
Sub la ŝtonoj inter la skaraboj,
Ho, kaŝu vin en freŝbakitan panon,
Vi kompatinda, kompatindulo.
Fluu en la teron kun freŝaj pluvetoj -
Vane vi banas vin mem en vi,
Vian vizaĝon vi povas lavi nur en ali'.
Estu la eta rando sur la herbero
Kaj vi estos pli granda ol la akso de la mondo.
Ho, maŝinoj, birdoj, foliaro, steloj!
Nia senfrukta patrino petegas idon.
Mia amiko, mia estimata, kara amiko,
Ĉu estas terura, ĉu estas mirinda,
Ne mi krias, la tero bruadas.

József Attila

Fordította: Én, Alias Eszperantó

Tudod, hogy nincs bocsánat

Vi scias, ke ne ekzistas pardono

Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.

A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.

Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódits,
ne csatlakozz a hadhoz.

Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg.

Emlékezz, hogy hörögtél
s hiába könyörögtél.
Hamis tanúvá lettél
saját igaz pörödnél.

Atyát hivtál elesten,
embert, ha nincsen isten.
S romlott kölkökre leltél
pszichoanalizisben.

Hittél a könnyü szóknak,
fizetett pártfogóknak
s lásd, soha, soha senki
nem mondta, hogy te jó vagy.

Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál s igy nem szerethetsz.
Most hát a töltött fegyvert
szorítsd üres szivedhez.

Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.

Ne ekzistas pardono
vane do la malĝojo.
Estu vi tia: viro.
Post vi kreskos la herbo.

Peko ne pli facilos,
la larmoj vane falos.
Ke vi ĝin povas pruvi,
Almenaŭ tion danku vi.

Ne kulpigu, ne promesu,
vin mem bruske ne traktu,
ne subiĝu, ne subigu,
armeen ne aliĝu.

Vi superflua restu,
Sekretojn ne ekkonu.
Kaj ĉi tiun homaron,
ja vi homas, respektu.

Memoru, ke vi gruntis
kaj vi vane petegis.
Vi iĝis falsa atest'
ĉe via proces' honest'.

Falante vi vokis Patron,
homon, se ne estas dio.
Kaj vi trovis malbonajn
knabojn dum psikanalizo.

Vi kredis senpezajn vortojn,
subaĉetitajn patronojn
sed neniam iu al vi
diris, ke, ke bonulas vi.

Oni trompante amis vin,
vi trompis, ne rajtas ami.
Do nun per pafilo preta
celu vian koron vakan.

Aŭ principojn forĵetu,
fidelan amon esperu,
ja vi kiel hundo kredus
tiun, kiu vin fidus.