Sokszor halljuk, hogy az eszperantó a béke nyelve, mert ha az emberek tudnának egymással rendesen beszélni, akkor nem lennének háborúk, s eszperantóul folyákonyan tudnak kommunikálni emberek egymással a világ minden tájáról.

Míg az előbbiben kételkedek, ez utóbbit először tíz évvel ezelőtt tapasztaltam meg. Akkoriban összeválogattak húszunkat három kontinensről, hogy egy adott témával kapcsolatban előremozdítsuk a történéseket, s ezért egy héten keresztül egy diákszállóban laktunk. Nem csak mi, mások is megszálltak ott, s így a közös helyiségeken osztoztunk. Az ebédlő mellett pedig ez a párbeszéd zajlott le:

• Egy átutazó: Hm... hallgatlak titeket már egy ideje, de nem tudom kitalálni, honnan valósiak vagytok. Szóval, honnan jöttetetek ide?
• Mi: Mi nem egy helyről jöttünk, hanem nemzetközi csoport vagyunk.
• Egy átutazó: Ja persze, ne akarjatok ti engem itt átverni, nem most jöttem a hathúszassal.
• Mi: Öööö, miért is akarnánk mi itt átverni egy ismeretlent, de egyébként is, miért ne lehetnénk nemzetköziek, azért mert nem angolul beszélünk?
• Egy átutazó: Nem-nem, hanem én már sokat utaztam, s meg tudom állapítani ránézésre, hogy egy adott csoport nemzetközi-e. 
• Mi: Azt meg hogy?
• Egy átutazó: Egyszerű, egy nemzetközi csoportban általában kedvesek, udvariasak egymással, néha viccet mesélnek, sört isznak, s közben végig kicsit sután kedvesek. Ha a csoport egy országból van, akkor viszont folyik a szó, egymás szavába vágnak, peregnek az események, vitatkoznak, néha veszekednek, teljesen más a dinamika. S ti ez utóbbiak vagytok, így egyértelmű, hogy egy országból valók vagytok. Szóval, honnan jöttetek?
• Mi: Három kontinensről. S nagy részünk most találkozott először. S köszönjük, hogy bebizonyította, amit mi is gondoltunk, hogy eszperantóul tényleg lehet úgy kommunikálni egymással, mintha az anyanyelvünkön beszélnénk.

S ilyen tapasztalat után miért kételkedek abban, hogy az eszperantó a béke nyelve lenne? Több okból is. Lássuk őket:

1. Vannak háborúk ugyanolyan anyanyelvűek között is, gondoljunk csak a polgárháborúkra. Tehát az, hogy folyékonyan tudunk beszélni valakivel, az még nem akadályozza meg a háborút.
2. Mivel az ember folyékonyan beszél eszperantóul, könnyen elfelejtheti, hogy a másiknak mennyire más kultúrája van, s könnyen feltételezheti, hogy a másik is ugyanabból a kultúrkörből jön, s így akaratlanul is megbánthatja a másikat.
3. Néha a tolmács is lehet békéltető, ha esetleg a munkáját "majdnem pontosan" végzi. Illetve lehet azt is gondolni, hogy a tolmács picit félrefordított, illetve a fordításra is lehet kenni egy-egy nem teljesen diplomatikus megjegyzést. Ez a puffer az eszperantóval megszűnne.

Tehát az igaz, hogy az eszperantó egy olyan eszköz, amivel folyékonyan lehet kommunikálni teljesen más anyanyelvű emberekkel is. Viszont a kommunikáció minőségét még az is meghatározza, hogy mennyire pontosan, empatikusan és együttműködően tudjuk megfogalmazni a mondandónkat, s hogyan halljuk, értelmezzük a másik közlését. Ebben, s a békés kommunikációban, ha nyelvi akadály már nincs, Marshall Rosenberg munkássága lehet a segítségünkre.