Nem egy eszperantó témájú blogba tartozik, hogy mennyire érdekes tudománynépszerűsítő könyvről írtak a Nature-ben, így azt nem részletezem, viszont beidézek egy paragrafust a cikkből, eredetiben, szabad fordításomban, majd a cikkben nem kivesézett, de a sorok között megbújó problémára megoldást is javaslok. 

Az idézet:

Many other physicists, from Stephen Hawking to Janna Levin, have explored this space in popular writing. Most cater to an Anglophone audience. Tonelli’s contribution — a bestseller in his native Italy — has a different flavour. It combines the humanistic approach that underpins much Italian education with scientific facts gleaned from a career as a nuts-and-bolts experimentalist.

A fordításom: "Már sok más fizikus, Stephen Hawkingtól Janna Levinig, írt hasonló tudománynépszerűsítő írásokat. A legtöbben azonban az angol nyelvű közönséghez szólnak. Azonban Tonelli művének – ami a szülőföldjén, Olaszországban, már bestseller – más a hangulata, a hozzáállása. Ötvözi a humanisztikus megközelítést (amin az olasz oktatás alapul) a tudományos tényekkel, amelyeket kísérleti kutatóként fedezett fel és ismert meg."

Azaz, ebből is látszik, hogy még a tudományos hozzáállásunkat, a tudomány megértését is befolyásolja a kultúránk s a nyelvünk. Ha szeretnénk kihasználni ezt a nyelvi és kulturális sokszínűséget, akkor érdemes egy olyan nyelven kommunikálnunk, amelynek a kultúrája nem függ egy adott népcsoporttól, amely elég flexibilis, hogy sokféleképpen kifejezhessük magunkat s amit olyanok is anyanyelvi szinten meg tudnak tanulni (s minél gyorsabban), akiknek nem az anyanyelve.

Helló, eszperantó!