Pont ez, hogy miért is más az eszperantó, a címe Norman Berdichevsky angol nyelvű cikkének, amit melegen ajánlok olvasásra mindazoknak, akik tudnak angolul. Kommentelőim között volt, aki írta, hogy csak az nem tanul meg angolul, aki nem elég kitartó, akit nem érdekel. Hát, ez az angol anyanyelvű angoltanár másként tapasztalta, s erről, meg másról is ír, érdemes olvasni a tapasztalatairól. Azoknak, akik nem tudnak angolul, lefordítottam a második rész első néhány bekezdését, amiben a szerző a személyes tapasztalatait osztja meg.

_____

Ha az emberek egy idegen nyelvet szeretnének megtanulni, azt általában a nyelvtudás remélt hasznossága miatt teszik. Ezek: 1. utazás, 2. oktatási lehetőségek 3. szakmai előmenetel, 4. üzleti lehetőségek, 5. kutatás és tanulás 6. egy másik kultúra / irodalom megismerése és 7. társadalmi konvivalitás.

Az eszperantó és más "kitalált nyelvek" vagy "kisebb" nemzeti nyelvek csak nagyon csekély megtérülést jelentenek (elsősorban utazási és társadalmi hasznosságuk lehet) a főbb nemzeti nyelvek által nyújtott hatalmas előnyökkel szemben. Emiatt éri meg a hatalmas idő- és energiabefektetés a legtöbb ember számára, aki angolul, franciául, spanyolul, németül, oroszul, arabul, kínaiul stb. tanul, és ami miatt az eszperantót el sem kezdik, függetlenül attól, hogy milyen előnyei vannak a tanulhatóság szempontjából.

Angol anyanyelvűként, aki angol mint idegen nyelv főiskolai oktatásából is él, tanúskodhatok az angol olvasásának, kiejtésének és megértésének hatalmas nehézségeiről, még a legegyszerűbb mondatokban is, az angol nyelvtan eredendő nehézségei miatt, különösen a szavak többszörös jelentése miatt, és hogy képtelenség megkülönböztetni, hogy a beszéd mely funkcionális részét (főnév, ige, melléknév, határozószó, elöljárószó) játssza az adott szó.

Tizenéves koromban körülbelül hat hónapot tanultam eszperantóul, majd levelezgettem emberekkel a világ minden tájáról. Ezek után több mint 25 évig nem olvastam s nem beszéltem eszperantóul, majd ismét felkelt az érdeklődésem a nyelv használata iránt, és igazolhatom, hogy azonnal felidéztem a nyelv teljesen következetes logikai felépítését, amely lehetővé tette számomra, hogy habozás vagy hibák nélkül beszéljek és kommunikáljak.

Sok új barátságot és szoros kapcsolatot alakítottam ki több mint egy tucat országban, köztük Németországban, Litvániában, Észtországban, Bulgáriában, Belgiumban, Portugáliában, Szlovákiában, a Cseh Köztársaságban, Olaszországban és Svédországban (ahol annak ellenére, hogy folyékonyan beszélek dánul, könnyebbnek és "igazságosabbnak és tiszteletteljesebbnek" találtuk az eszperantó, mint az angol nyelv használatát).

Ami érthetetlen azon kritikusok számára, akik örülnek az eszperantó kicsinyítésének és kigúnyolásának, az az, hogy a külföldiek soha nem tudtak velük egyenlő alapon kommunikálni. Az angol anyanyelvűek és az angolt idegen nyelvként beszélők 95%-a – akik hatalmas szorgalom és tehetség eredményeként tanulták meg a nyelvet – viszonya olyan, mint a mester és a rabszolga viszonya. [...] Csak azok értékelhetik az eszperantó felszabadító hatását, akik évek óta küzdenek egy idegen nyelv megtanulásával, és évek óta a dadogó ötéves gyermek szintjén érzik magukat az anyanyelvűekkel való beszélgetés során.

_______