A lényeggel kezdem: a legújabb albumot itt lehet meghallgatni: https://initialsdc.bandcamp.com/album/fulmerford . 

Akit régebbi számai is érdekelnek, azoknak ezt a három videót tudom ajánlani.

Pont ez, hogy miért is más az eszperantó, a címe Norman Berdichevsky angol nyelvű cikkének, amit melegen ajánlok olvasásra mindazoknak, akik tudnak angolul. Kommentelőim között volt, aki írta, hogy csak az nem tanul meg angolul, aki nem elég kitartó, akit nem érdekel. Hát, ez az angol anyanyelvű angoltanár másként tapasztalta, s erről, meg másról is ír, érdemes olvasni a tapasztalatairól. Azoknak, akik nem tudnak angolul, lefordítottam a második rész első néhány bekezdését, amiben a szerző a személyes tapasztalatait osztja meg.

_____

Ha az emberek egy idegen nyelvet szeretnének megtanulni, azt általában a nyelvtudás remélt hasznossága miatt teszik. Ezek: 1. utazás, 2. oktatási lehetőségek 3. szakmai előmenetel, 4. üzleti lehetőségek, 5. kutatás és tanulás 6. egy másik kultúra / irodalom megismerése és 7. társadalmi konvivalitás.

Az eszperantó és más "kitalált nyelvek" vagy "kisebb" nemzeti nyelvek csak nagyon csekély megtérülést jelentenek (elsősorban utazási és társadalmi hasznosságuk lehet) a főbb nemzeti nyelvek által nyújtott hatalmas előnyökkel szemben. Emiatt éri meg a hatalmas idő- és energiabefektetés a legtöbb ember számára, aki angolul, franciául, spanyolul, németül, oroszul, arabul, kínaiul stb. tanul, és ami miatt az eszperantót el sem kezdik, függetlenül attól, hogy milyen előnyei vannak a tanulhatóság szempontjából.

Angol anyanyelvűként, aki angol mint idegen nyelv főiskolai oktatásából is él, tanúskodhatok az angol olvasásának, kiejtésének és megértésének hatalmas nehézségeiről, még a legegyszerűbb mondatokban is, az angol nyelvtan eredendő nehézségei miatt, különösen a szavak többszörös jelentése miatt, és hogy képtelenség megkülönböztetni, hogy a beszéd mely funkcionális részét (főnév, ige, melléknév, határozószó, elöljárószó) játssza az adott szó.

Tizenéves koromban körülbelül hat hónapot tanultam eszperantóul, majd levelezgettem emberekkel a világ minden tájáról. Ezek után több mint 25 évig nem olvastam s nem beszéltem eszperantóul, majd ismét felkelt az érdeklődésem a nyelv használata iránt, és igazolhatom, hogy azonnal felidéztem a nyelv teljesen következetes logikai felépítését, amely lehetővé tette számomra, hogy habozás vagy hibák nélkül beszéljek és kommunikáljak.

Sok új barátságot és szoros kapcsolatot alakítottam ki több mint egy tucat országban, köztük Németországban, Litvániában, Észtországban, Bulgáriában, Belgiumban, Portugáliában, Szlovákiában, a Cseh Köztársaságban, Olaszországban és Svédországban (ahol annak ellenére, hogy folyékonyan beszélek dánul, könnyebbnek és "igazságosabbnak és tiszteletteljesebbnek" találtuk az eszperantó, mint az angol nyelv használatát).

Ami érthetetlen azon kritikusok számára, akik örülnek az eszperantó kicsinyítésének és kigúnyolásának, az az, hogy a külföldiek soha nem tudtak velük egyenlő alapon kommunikálni. Az angol anyanyelvűek és az angolt idegen nyelvként beszélők 95%-a – akik hatalmas szorgalom és tehetség eredményeként tanulták meg a nyelvet – viszonya olyan, mint a mester és a rabszolga viszonya. [...] Csak azok értékelhetik az eszperantó felszabadító hatását, akik évek óta küzdenek egy idegen nyelv megtanulásával, és évek óta a dadogó ötéves gyermek szintjén érzik magukat az anyanyelvűekkel való beszélgetés során.

_______

Sokszor halljuk, hogy az eszperantó a béke nyelve, mert ha az emberek tudnának egymással rendesen beszélni, akkor nem lennének háborúk, s eszperantóul folyákonyan tudnak kommunikálni emberek egymással a világ minden tájáról.

Míg az előbbiben kételkedek, ez utóbbit először tíz évvel ezelőtt tapasztaltam meg. Akkoriban összeválogattak húszunkat három kontinensről, hogy egy adott témával kapcsolatban előremozdítsuk a történéseket, s ezért egy héten keresztül egy diákszállóban laktunk. Nem csak mi, mások is megszálltak ott, s így a közös helyiségeken osztoztunk. Az ebédlő mellett pedig ez a párbeszéd zajlott le:

• Egy átutazó: Hm... hallgatlak titeket már egy ideje, de nem tudom kitalálni, honnan valósiak vagytok. Szóval, honnan jöttetetek ide?
• Mi: Mi nem egy helyről jöttünk, hanem nemzetközi csoport vagyunk.
• Egy átutazó: Ja persze, ne akarjatok ti engem itt átverni, nem most jöttem a hathúszassal.
• Mi: Öööö, miért is akarnánk mi itt átverni egy ismeretlent, de egyébként is, miért ne lehetnénk nemzetköziek, azért mert nem angolul beszélünk?
• Egy átutazó: Nem-nem, hanem én már sokat utaztam, s meg tudom állapítani ránézésre, hogy egy adott csoport nemzetközi-e. 
• Mi: Azt meg hogy?
• Egy átutazó: Egyszerű, egy nemzetközi csoportban általában kedvesek, udvariasak egymással, néha viccet mesélnek, sört isznak, s közben végig kicsit sután kedvesek. Ha a csoport egy országból van, akkor viszont folyik a szó, egymás szavába vágnak, peregnek az események, vitatkoznak, néha veszekednek, teljesen más a dinamika. S ti ez utóbbiak vagytok, így egyértelmű, hogy egy országból valók vagytok. Szóval, honnan jöttetek?
• Mi: Három kontinensről. S nagy részünk most találkozott először. S köszönjük, hogy bebizonyította, amit mi is gondoltunk, hogy eszperantóul tényleg lehet úgy kommunikálni egymással, mintha az anyanyelvünkön beszélnénk.

S ilyen tapasztalat után miért kételkedek abban, hogy az eszperantó a béke nyelve lenne? Több okból is. Lássuk őket:

1. Vannak háborúk ugyanolyan anyanyelvűek között is, gondoljunk csak a polgárháborúkra. Tehát az, hogy folyékonyan tudunk beszélni valakivel, az még nem akadályozza meg a háborút.
2. Mivel az ember folyékonyan beszél eszperantóul, könnyen elfelejtheti, hogy a másiknak mennyire más kultúrája van, s könnyen feltételezheti, hogy a másik is ugyanabból a kultúrkörből jön, s így akaratlanul is megbánthatja a másikat.
3. Néha a tolmács is lehet békéltető, ha esetleg a munkáját "majdnem pontosan" végzi. Illetve lehet azt is gondolni, hogy a tolmács picit félrefordított, illetve a fordításra is lehet kenni egy-egy nem teljesen diplomatikus megjegyzést. Ez a puffer az eszperantóval megszűnne.

Tehát az igaz, hogy az eszperantó egy olyan eszköz, amivel folyékonyan lehet kommunikálni teljesen más anyanyelvű emberekkel is. Viszont a kommunikáció minőségét még az is meghatározza, hogy mennyire pontosan, empatikusan és együttműködően tudjuk megfogalmazni a mondandónkat, s hogyan halljuk, értelmezzük a másik közlését. Ebben, s a békés kommunikációban, ha nyelvi akadály már nincs, Marshall Rosenberg munkássága lehet a segítségünkre.

Vajon miért van az, hogy a vasutasok között viszonylag sokan beszélnek eszperantóul?

Én se értettem először, aztán rájöttem, hogy hát persze, aki nemzetközi vonalon szolgál, az bizony gyakran találkozik nyelvi nehézségekkel, s látja, hogy hiába tölthetné mindenki azzal minden idejét, hogy nyelvet tanul, de a gyakorlatban ez az ötlet nem működik, a gördülékeny kommunikáció viszont aranyat ér -> milyen jó ötlet az eszperantó.

Ráadásul a vasutasok gyakran kapnak nagy kedvezményt vagy akár ingyenes nemzetközi jegyet is, így az utazások, új országok felfedezése is könnyebb a számukra. S bizony ilyenkor igencsak hasznos, ha az adott országban van valaki, akihez lehet fordulni, akitől lehet kérdezni, aki helyi, de mégis tudnak vele folyékonyan beszélgetni: s máris látszik, milyen hasznos lehet megtanulni eszperantóul még annak is, aki most, a jelenben szeretné használni, s élvezni befektetett munkája gyümölcsét.

Számomra ez azért jó, mert minden, ami a vonatokkal kapcsolatos, vonz, s most a hétvégén rendeznek majd egy kisebb online vasutas eszperantó konferenciát, amit már úgy várok, mint mások a Karácsonyt. Hol, merre mik most a kérdések? Erről szól majd a szakmai program, amit most le is fordítottam kedves olvasóimnak. (Azért a szakmai, mert persze utána lesznek koncertek, stb is, de nap közben szigorúan munka lesz.)

Akit érdekel, itt jelentkezhet, és élvezheti az előadásokat nappal, s a koncerteket éjszaka.

Hát, az attól függ, melyik eszperantó-együttest szereti az ember. 

Nekem az egyik első eszperantó CD-m a Pafklik együttestől volt, akiknek "Fek' al Esperanto" (a dal címének szalonképes fordítása ilyesmi lehet: "Menjen a fenébe az eszperantó") című dala nagy klasszikus: 

 . 

De ennél az ízlésemnek sokkal jobban megfelel ez a dal Jonny M-től és Tone-től: 

.

De inkább nem sorolok fel mindenkit, ez alatt a videó alatt lehet többük nevét is olvasni :)

Kommentelőim kérdezték, hogy vajon lehet-e, s ha igen, hol, híreket eszperantóul a nagyvilágból. Meg is adtam néhány linket (esperanto.cri.cn , eo.mondediplo.com , pola-retradio.org/novajoj-2/ , eo.globalvoices.org), ahol ezt megtehetik, de a kedvencemről még nem meséltem: ez a Monato nevű újság, amit 1979-ban alapítottak, s most már a nyomtatott mellett elektronikus verzióban is elő lehet fizetni rá.

Mitől olyan különleges ez az újság? 

Először is, ebben az újságban a hírek az egész világból és az egész világnak szólnak: mindenki, minden újságíró a saját országáról, az ottani fontos hírekről ír, úgy, hogy az az olvasóközönségnek (65 országból az egész világon) befogadható legyen.

Például tudták, hogy Japánban a 2019-ben lemondott császár 30 évét csak az elvesztegetett évtizedeknek hívják? Vagy hát ugyanúgy, mint mi Magyarországon, Koreában is sokan és sokat híztak a járvány ideje alatt? De persze nem csak ebből a – még mindig nem igazán barátságot ápoló – két ázsiai országból vannak hírek a mostani számban, hanem beszélnek még a Visegrádi négyekről is, hiszen idén lettünk 30 évesek. Gratula nekünk, s gratula a 42 éves Monato újságnak!

Mai blogbejegyzésemhez a moneytime.hu cikke adta az ötletet, amiben többek között a QWERTY billetyűzetről mesélnek. Mi a gond ezzel a billentyűzettel? Hát, leginkább az, hogy a mai kor követelményeinek és igényeinek nem a legmegfelelőbb billentyűzetkiosztás.

Sebaj, lehet máshogy is, vannak hatékonyabb billentyűzetek, én például az angol DVORAK és a francia BÉPO billentyűzettel találkoztam eddig, de rákerestem, s kiderült, hogy valaki kidolgozta a számunkra legmegfelelőbb billentyűzetkiosztást is. Csakhogy ugye ahhoz, hogy az információ eljusson az emberekhez, kell nekik, hogy legyen számítógépük, azon gépeljenek, így már hozzászoktak a kevésbé hatékony billentyűzet használatához, s innen nehéz a váltás. 

Ugyanemiatt lehet az, hogy ugyan az eszperantót gyorsabban el lehet sajátítani, mint más nyelveket, s ugyanarra lehet használni, mint más nyelveket, mégse váltunk. Pedig tudjuk, hogy lehet váltani. Alig több, mint három évtizede még oroszt tanítottak az iskoláinkban, s hihetetlen gyorsan átváltottunk egy másik nyelvre. Persze ehhez hasznos volt az a támogatás, hogy elárasztottak minket az anyanyelvi tanárok, illetve, hogy az állásokhoz is hirtelen az angol kellett, bejöttek az amerikai filmek, stb.

Tehát, összefoglalva: a váltáshoz nem elég az, hogy az új hatékonyabb legyen, hiszen a váltással extra munka jár, s hiába érné meg hosszú távon, ha minél hamarabb váltanánk, ha mindig csak a rövidtávú érdekeket nézzük, akkor sosem éri meg a váltás, s így maradunk benne egy, az ideálistól igencsak távol eső helyzetben.

Szombati blogbejegyzésem több olyan kérdést is kapott, amik nagyobb érdeklődésre is számot tarthatnak, így blogbejegyzés formájában (is) válaszolok.

Kik használják az eszperantót?

Nagyrészt olyan emberek használják az eszperantót, akik valamiért megtanulták a nyelvet, mivel az eszperantó anyanyelvűek közössége meglehetősen kicsi, pár ezer főt számlál. 

Hol használják az eszperantót?

A világ legalább 120 országában, illetve az interneten. Az internetes statisztikák alapján a 15-50. leggyakrabban használt nyelvek egyike. Amikor épp nincs pandémiás helyzet, akkor pedig évente több száz nemzetközi eszperantó találkozón lehet eszperantóul élvezni az életet.

Mire használják az eszperantót?

Hát, sok mindenre, mint minden nyelvet. Van aki munkára, van, aki üzletelésre, van, aki szerelemre, van, aki utazásra, van, aki tudományos vitára, van, aki veszekedésre, van, aki költészetre, van, aki meditálásra, van, aki zenére, van, aki éjszakai filozófikus beszélgetésre, van, aki kocsmázásra, van, aki gyereknevelésre, van, aki politikai vitára, stb

Itt például lehet látni egy bizonyos csetprogramban az eszperantó szobákat: https://telegramo.org . Van itt minden, receptektől kezdve társasjátékokon, vallásokon keresztül a macskákig, mindenki találhat az érdeklődési körének megfelelő szobát. S ez csak egy applikáció a sok közül.

"A nők nem olvashatnak híreket. Gileád vagy a valóság?" Így szól A szolgálólány meséjének beharangozója, ami ennek a blogposztnak a születését inspirálta.

Hogy miért foglalkozik ezzel a témával egy, az eszperantóról szóló blog?

Azért, mert ugyan nem vesszük észre (hiszen azok, akik ebben a szituációban vannak, nem férnek hozzá az információhoz, amiből felmérhetnék, hogy milyen helyzetben vannak), de hasonló kiszolgáltatottságban él ma a magyarok 58%-a, s a világon az emberek óriási nagy része. Ugyanis manapság, a nyelvtudás hiánya miatt, azok a hírek, információk, amikhez hozzáférhetünk, igencsak korlátozottak.

Van megoldás erre? 

Fordítóprogramok

Tökéletes megoldás lenne, ha létezne egy Bábel-hal, mint a Galaxis útikalauz stopposoknak-ban, amit csak a fülünkbe raknánk, s máris megérthetnénk amit mondanak nekünk, bármilyen nyelven. Valami ilyesmivel próbálkozik a Google fordítója is, sajnos inkább kevesebb, mint több sikerrel. Ugyanis bármit lefordít nekünk, s meg is értjük a magyar szöveget, de sajnos gyakran a szöveg értelme más lesz, mint az eredeti verzióban. A fordítóknak jó segítség lehet, de annak, aki az adott két nyelven nem tud felsőfok feletti szinten, inkább félrevezető, mint hasznos a hírek megértésében.

A probléma azért mutatkozik megoldhatatlannak, mert a különböző nyelvek finomságait nagyon nehéz, sőt, szinte lehetetlen automatikusan átültetni egy másik nyelvbe, pláne, mert ahhoz a kontextust, kultúrát is ismerni kell(ene).

Tanuljon meg mindenki egy nemzeti nyelven, s azt használjuk kommunikációra

Ez is egy jó ötlet, hiszen akkor nem kellene a fordítóprogramokkal bíbelődni. S pont ezt az utat próbálják már 1945 óta Nyugat-Európában, s 1990 óta Magyarországon is az angollal. A "sikert" látjuk. Még a legsikeresebb hollandoknál is, akiknek a nyelvük igencsak hasonlít az angolra, csak 90%-uk érti többé-kevésbé az angolt, de híreket megérteni, feldolgozni ennél sokkal kevesebben tudnak. Azaz még náluk is alsó hangon a népesség legalább 10%-a, de ennek valószínűleg a többszöröse van "szolgálólány" helyzetben, hiszen nem fér hozzá a nem lefordított hírekhez, információkhoz.

Tehát Nyugat-Európában már több, mint 75 éve próbálják ezt a módszert, a siker még mindig várat magára, s közben generációk nőnek fel úgy, hogy nincs teljeskörű hozzáférésük a hírekhez, információhoz, hiába töltöttek éveket, néha évtizedeket azzal, hogy próbáltak hozzáférést szereni (azaz nyelvet tanulni). Szerintem lassan kijelenthetjük, hogy ez az ötlet és próbálkozás nem járt sikerrel.

Aki nem tudja megtanulni egy másik nemzet nyelvét, az magára vessen?

Vannak köztünk, akiknek a nyelvtanulás könnyen megy, akik középfokon, sőt, akár felsőfokon is meg tudnak tanulni egy idegen nyelven még iskola alatt, tehát lehetne azt mondani, hogy a többiek is igyekezhetnének jobban. Csakhogy tudjuk, hogy a népesség nagy részének nem megy ez olyan könnyen, illetve a felsőfokú nyelvtudás sem elég, hogy az ember a nüanszokat is rendesen megértse.

Tehát a kérdés: jogunk van limitálni az információhoz való hozzáférésüket, ha van más megoldás? Vagy ha nincs tehetséged a nyelvekhez, akkor ne is akarj olvasni cikkeket természettudományos felfedezésekről? Ne is akard megérteni elsőkézből, hogy hogy működik pl. a vakcina, s hasonlók? Ne is akarj igazán utánajárni, hogy mi hogy történt?

Erre nekem egyértelmű a válaszom: ha van más mód, nincs jogunk korlátozni embertársaink információhoz való hozzáférését.

Az eszperantó haszna az egyenjogúsításban

Mivel az eszperantót sokkal gyorsabban meg lehet tanulni, mint a nemzeti nyelveket, s mivel nincs egy adott nép, akinek a kultúrköre meghatározná, így az eszperantót használva a népesség sokkal nagyobb részének lehetne közvetlen hozzáférése a hírekhez, információkhoz, mint manapság. Ezért az eszperantó használata a nemzetközi kommunikációban sokat segíthetne az emberek felszabadításában, hogy ne csak mások tolmácsolásában, hanem első kézből ismerhessék meg a világ eseményeit, s alakíthassanak ki róluk saját véleményt.